Történet

Az Egyesületet 1894–ben alapították "Az Utazószemélyzet Jótékonysági és Közmûvelõdési Egyesülete" elnevezéssel. Tagjai az állami és magánvasutak mozdony- és vonatkísérõ személyzete, hálókocsi kalauzok és vonatkísérõ lakatosok voltak.

Az alapítók célja az volt, hogy a vasúthálózat bõvülésével arányosan növekvõ vasutas dolgozók számára szociális biztonságot teremtsenek.

A századfordulón létrehozott nagyszámú Egyesület között elsõ volt az ún. segélyezõ kategóriában. A tagjai által fizetett tagdíjból nyújtott támogatást gyermekszületés, betegség, rokkantság és halálozás esetén.

Anyagi és erkölcsi támogatást nyújtottak az Egyesület számára a kor ismert közéleti személyiségei, akiket áldozatkész önzetlen tevékenységük elismeréseként 1905–ben, a XI. közgyûlés dísztaggá választott. Emléküket a ma is megtekinthetõ díszalbum õrzi. Az albumban megörökített személyiségek között szerepel:

• Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök, belsõ titkos tanácsos,
• udvardi és kossuthi Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter,
• gróf Andrássy Gyula belügyminiszter,
• nagyapponyi Apponyi Albert gróf országgyûlési képviselõ,
• németújvári gróf Batthyány Tivadar császári és királyi kamarás, országgyûlési képviselõ.

A vasúthálózat sûrûsödésével emelkedett a vasutasok száma és ezzel együtt az Egyesület taglétszáma.

Az elmúlt század viharos eseményei – a két világháború, a gazdasági világválság – meghatározták az Egyesület fejlõdését, de nem rendítették meg. Az 1930-as évek elején az Egyesület taglétszáma 16.500 fõ volt, a vagyona pedig elérte a 175 ezer pengõt. Ebbõl havi átlagban 8 - 11 ezer pengõt fizetett vissza segélyként a rászorulóknak.

Az Egyesület anyagi stabilitása lehetõvé tette, a biztonságos gazdálkodás pedig megkövetelte, hogy a vagyont ingatlanba fektessék be. 1933–ban 240 ezer pengõért megvásárolták a Budapest VI. ker. Podmaniczky utca 75. szám alatti házat, amely az Egyesület központi irodáinak is helyet adott egészen 1999. évig. 1936-ban, illetve 1940-ben újabb ingatlanokba fektették be a gyarapodó vagyont. Megvásárolták a IX. ker. Ipar utca 11. és a XIII. ker. Újpesti rakpart 8. szám alatti házat. A három ingatlan értéke 1940-ben megközelítette az egymillió pengõt. A befektetések akkor racionálisak voltak, stabilizálták az Egyesület pénzügyi helyzetét, biztosították a szolgáltatások bázisát. Az ingatlanok tulajdonjogát azonban nem tudta az Egyesület megtartani, 1966-ban és 1967-ben házait az államnak ajándékozta. Így vált az Egyesület bérlõvé a saját házában.

A háború utáni években, az ország gazdasági életének helyreállítását és a vasút újraindítását követõen, 1955-ben az Egyesület taglétszáma mindössze 25 ezer és ebbõl is csak 5.000 volt a tényleges vasúti dolgozó. Széleskörû tagtoborzás következett, aminek eredményeként 1963-ban már 62.000 tagja volt az Egyesületnek. Ettõl kezdõdõen töretlen az Egyesület fejlõdése, vagyonának növekedése és folyamatosan bõvül, illetve emelkedik a szolgáltatások köre és összege.

Az Egyesület 1969-ben ünnepelte háromnegyed évszázados jubileumát. Ekkor készült el Balatonfüreden a tagok pihenését szolgáló 105 férõhelyes üdülõ. Ehhez kötõdik új szolgáltatásként az idõs tagok és nászutasok ingyenes üdültetése, az Alapszabályban megállapított feltételek mellett.

A taglétszám dinamikus növekedése teremtette meg a lehetõséget egy újabb üdülõ telepítésére Balatonfüreden, a még az 1960-as évek elején vásárolt telken. 1978-ban elkészült a 68 személyes üdülõ, ezzel jelentõsen növekedett az Egyesület vagyona, másrészt lehetõvé vált a tagok fõidényi igényeinek teljes körû kielégítése.

A taglétszám, folyamatos növekedése eredményeként 1992-ben elérte a csúcspontot, 212 ezret. Az Alapszabály többszörös tagság létesítését engedélyezte, így az említett tagság cc. 112 ezer fõt jelentett. Évenként 55 – 70 ezer tagunkat részesítettük segélyben, különféle szolgáltatásban, akik levélben vagy személyesen terjesztették elõ igényeiket.

Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény változást hozott Egyesületünk számára is. A törvény értelmében az Egyesület társadalmi szervezet, a rendelkezéseinek megfelelõ mûködést Alapszabályunkban deklaráltuk.

A társadalmi – gazdasági változások új követelményeket támasztottak Egyesületünkkel szemben is. A fokozódó infláció következményeként tagjaink egyre nagyobb segítséget vártak az Egyesülettõl, csökkent az üdülõk kihasználtsága – az érdeklõdés fõszezonra korlátozódott -, ezért a humánus szemlélet mellett elõtérbe került a kereskedelmi – üzleti szemlélet és a pénzeszközök értékállóságának megõrzése. Az üdülõk gazdaságos üzemeltetése, a kihasználtság és a bevételek növelése érdekében a szabad férõhelyeket bérbeadással hasznosítottuk és idegenforgalmi irodákkal teremtett kapcsolatok révén üdültetünk alkalmi vendégeket, csoportokat, szervezünk különféle rendezvényeket.

A MÁV Rt. folyamatos létszámcsökkenése következményeként Egyesületünk taglétszáma is csökkent. Csökkenõ tagdíjbevétel, magas infláció és növekvõ üzemeltetési költségek mellett az Egyesület megõrizte mûködõképességét és képes volt további fejlõdésre is.

Az Egyesület elnevezése fennállása alatt többször változott a fejlõdésével, a szükségszerû változásokkal összefüggõen. A gazdasági körülmények újabb névváltozást követeltek, mert a tagság körét ki akartuk terjeszteni a vasúton kívüli közlekedési társaságok alkalmazottaira is. Az új "Vasutasok és Közlekedési Dolgozók Jótékonysági Egyesülete" elnevezéssel lehetõséget teremtettünk a taglétszám növelésére.

Az 1970-tõl mûködõ balatonfüredi üdülõ építésekor korszerûnek minõsült, a megváltozott igényeknek azonban már nem felelt meg. Teljes felújítása során szobáit összkomfortossá alakítottuk, az eddigi három emeletre negyedik szint került, ahol kényelmes, színvonalasan berendezett apartmanok várják a pihenni vágyókat.

Az Egyesület centenáriuma évében, 1994-ben kezdtünk alkalmazni számítástechnikai eszközöket az Egyesület ügyvitelében. Speciális tevékenységünk saját rendszer fejlesztését igényelte. E konstruktív megoldás eredményeként nyilvántartásaink pontosak, megbízhatóak, az ügyviteli feladatok és tagjaink kiszolgálása gyorsan, szakszerûen végezhetõ.

A biztonságos mûködést garantálta vezetõ testületünk azon döntése, amely szerint 1999-ben az Egyesület saját székházat vásárolt és a Podmaniczky utcai bérleménybõl a VII. ker. Thököly út 18. szám alatti, tulajdonát képezõ ingatlanba költözött. Az épület elsõ emeletén kialakított irodák és a földszinten elhelyezett ügyfélváró tagjaink és munkavállalóink számára egyaránt kultúrált körülményeket teremtettek.

Tagjaink régóta megfogalmazott igénye volt – a balatonfüredi üdültetés mellett – gyógyvizes üdülési lehetõség megteremtése. Kívánságuk 2002. évben teljesült azzal, hogy az Egyesület 18 férõhelyes panziót – GOLD-Panzió – vásárolt Mezõkövesd Zsóry - fürdõn. Összkomfortos, kényelmesen berendezett szobákban csendes nyugodt környezetben pihenhetnek vendégeink. Étkezésük a panzió 40 fõs éttermében vagy napfényes teraszán biztosított. A panzió a gyógyfürdõ közelében (cc. 400 m) helyezkedik el, itt gyógyulhatnak a mozgásszervi betegségben szenvedõk.

A nagyrészt a tagok tagdíjából, kisebb részben a vállalkozási tevékenységbõl mûködõ Egyesület bevételei és vagyona folyamatosan növekvõ, körültekintõ gazdálkodása és befektetései garanciát nyújtanak a hosszú távú biztonságos mûködésre.